Saját tulajdon – Muszáj, hogy a tiéd legyen?
Saját tulajdon.
Manapság fokozottan, ám minden időben reális megállapítás, hogy életünk telis-tele van olyan döntésekkel, melyeket pénzügyi megfontolások alapján kell meghoznunk. Ezek közül sok olyan van, mely nagyon fontos és felelősségteljes.
Egyik ilyen döntésünk nem más, mint az otthonteremtés, vagyis konkrétan az ingatlanvásárlás. Sokszor úgy gondolom, érdemes elengedni a jó és rossz, fekete és fehér berögzött fogalomrendszerét. Ebben az esetben viszont releváns a helyes és a helytelen fogalma az én olvasatomban is.
Könyveimben is és cikkeimben is többször foglalkoztam már a lakásvásárlással, vagy épp az ingatlan eladás fortélyaival és persze ezek buktatóival is. Hamisíthatatlan tény ugyanis, hogy egy nem túl előnyös döntéssel bizony milliókat dobhatunk ki az ablakon. Sokaknak jelentheti egy életen keresztül megszerzett, összegyűjtött pénz elvesztését a meggondolatlan lépés.
Országunkban még mindig tartja magát az a meggyőződés, hogy a saját tulajdonú ingatlan jelentheti a biztonságot, hiszen van mihez nyúlni, ha rossz anyagi helyzetbe kerülnénk. Továbbá nem terheli meg a családi költségvetést egy albérleti díj költsége, no és persze lesz mit hagynunk a gyermekeinkre. Kvázi, nekik majd talán könnyebb lesz elindulni az életben.
Ez mindig igaz, vagy csak beleragadtunk egy tévhitbe?
Sokan utánaszámolnak, mennyivel jobban élhetnek, ha nem bérleményben, hanem saját ingatlanban élnek. Hiszen akkor amit albérletre költenek, megmarad a hitelre és akkor a sajátjukra költenek. Egyszerűen megszorozzák a bérleti díjat a hónapok számával, majd az eredményt az ingatlan piaci értékével elosztják, hogy lássák a „valós” hozamot.
Ezzel pusztán az a baj, hogy kissé távol áll attól, amit mi a valóságnak gondolunk.
Hiszen a megvásárolt ingatlannak (a hitelből finanszírozott lakásról nem is beszélve) vannak apró és bizony nagyobb költségei is, akár havi szinten, mondhatni folyamatosan. Először is ugye a vásárláskor felmerülő kötelező költségeket fizetjük ki, (részletek könyveimben), aztán az ingatlan állagára, vagyis annak megőrzésre fordítandó költségeket, nem beszélve az időről. (Ami ugyancsak drága, ha nem a legdrágább kincsünk.) Egy hitelből finanszírozott lakásnál meg kell érteni, hogy nem csak a tőketartozást fizetjük, hanem a kamatokat is – amennyiben fizetőképesek maradunk – mondjuk húsz évig.
Ha valaki pénzbefektetés gyanánt vásárol ingatlant – jelesül kiadni szeretné – szintén gyakran nem veszi számításba a fentieket. Ugyanakkor a kiadással kapcsolatos költségekkel és idővel sem számol. Arról nem is beszélve, hogy sikertelen kiadás esetén a havonta felmerülő költségeket szintén muszáj fizetni. Aki pedig később eladásra szánná, ritkán kalkulál az esetleges árcsökkenés kockázatával. Illetve a megvásárolt ingatlan – rejtett, vagy nem ismert – hiányosságaiból előforduló rizikóval sem.
Saját tulajdon – vagy bérlemény? Van jó megoldás?
Természetesen van, ha nem is makulátlan, de egyéni nézetből szemlélve létezik „lehető legjobb” megoldás. Egy adott helyzetben a saját lakás az ésszerű döntés, másik helyzetben pedig egy bérlemény. Aki szívesen vált munkahelyet, ha jobb és jövedelmezőbb lehetőséghez jut, de az állás az ország (vagy épp a világ) másik felén van, annak egyértelműen a bérlés a megoldás a lehető legnagyobb mozgástér miatt.
Mészáros Ferenc
ingatlan és eszköz szakértő
